Álkínai lettem
Alighogy befejeztem az előző történetet, máris eszembe jutott, hogy kifelejtettem pár dolgot, meg persze történt is egy, s más. Hiába, erről az országról elég sokmindent lehet írni.
Sajnos nem csináltam fényképet róla, de talán nem is kell, mert önmagáért beszél. Párszor, mikor jöttünk a központból haza, láttam, hogy van egy érdekes nevű hotel. Lehet találgatni, hogy mi a neve, de úgysem fogjátok kitalálni: "Hotel Nuclear Power". :)
Azért kiváncsi lennék, hogy ilyen névvel mennyire megy a business. Lehet, hogy Ukrajnával való baráti viszony miatt építették, csernobili csereüdültetés céljából. Én azért tuti nem szállnék meg, elég szarul is nézett ki. Most ugrott be: lehet, hogy amikor még kisebb volt a város, akkor ez atomerőmű volt és ahogy terjeszkedett a város, úgy leszerelték és átalakították hotelnek? :)
Gondolom télen a fűtéssel nincs baj, meg a csapból is nehézvíz folyik. :)
Nagyon érdekes megfigyelésünk, hogy kultúrában (értsd: öltözködés, viselkedési szokások) kb. ott tartanak most, mint mi a 70-es/80-as években. A köpködésről már írtam, de arról nem, hogy azért a makkos cipő, fehér zokni befigyel, meg általában a ruhájuk eléggé, hogyismondjam, ősretró. Az is erősítette ezt a fílinget, hogy már két este láttunk egy csomó csipángot, akik a téren táncolnak, miközben két hangfalból szól a csipáng zene. Szerencsére nem mozgalmi induló... Az emberek, nő-nő, nő-férfi leosztásokban, táncolnak. De nem ám a zenére! Valakik keringőznek, vavalakik tangóznak, valakik csak tingli-tangliznak, valakik pedig csak nézik az össznépi szórakozást. Cool! :)
A mai történések lezárásaként mindenképpen írok arról, hogy hogyan próbálok asszimilálódni a helyi viszonyokhoz. Gondoltam, ha már sosem nézhetek ki kínainak, legalább tegyek úgy, mintha az lennék. :) Ez most abban nyilvánul meg, hogy gondoltam egy merészet és az irodából helyi tömegközlekedéssel jöttem haza már két napja. Na ez azért élmény. Mondjuk nem magamtól kísérleteztem ki a buszjáratot, hanem egy angol kolléga is azzal jár, aki mellesleg beszél kínaiul. Először vele mentem, két napja viszont már egyedül.
A buszmegállók elég fapadosok. Kinézetre jók, de mintha nem lennének befejezve. Pl. nincs megállót jelző tábla, nincsenek székek se. Az, hogy integetni kell a busznak, hogy megálljon és felszállhass, nem újdonság Finnország után. Hanem ami utána következik! :)
Itt van az utazási útmutató:
Sajnos nem csináltam fényképet róla, de talán nem is kell, mert önmagáért beszél. Párszor, mikor jöttünk a központból haza, láttam, hogy van egy érdekes nevű hotel. Lehet találgatni, hogy mi a neve, de úgysem fogjátok kitalálni: "Hotel Nuclear Power". :)
Azért kiváncsi lennék, hogy ilyen névvel mennyire megy a business. Lehet, hogy Ukrajnával való baráti viszony miatt építették, csernobili csereüdültetés céljából. Én azért tuti nem szállnék meg, elég szarul is nézett ki. Most ugrott be: lehet, hogy amikor még kisebb volt a város, akkor ez atomerőmű volt és ahogy terjeszkedett a város, úgy leszerelték és átalakították hotelnek? :)
Gondolom télen a fűtéssel nincs baj, meg a csapból is nehézvíz folyik. :)
Nagyon érdekes megfigyelésünk, hogy kultúrában (értsd: öltözködés, viselkedési szokások) kb. ott tartanak most, mint mi a 70-es/80-as években. A köpködésről már írtam, de arról nem, hogy azért a makkos cipő, fehér zokni befigyel, meg általában a ruhájuk eléggé, hogyismondjam, ősretró. Az is erősítette ezt a fílinget, hogy már két este láttunk egy csomó csipángot, akik a téren táncolnak, miközben két hangfalból szól a csipáng zene. Szerencsére nem mozgalmi induló... Az emberek, nő-nő, nő-férfi leosztásokban, táncolnak. De nem ám a zenére! Valakik keringőznek, vavalakik tangóznak, valakik csak tingli-tangliznak, valakik pedig csak nézik az össznépi szórakozást. Cool! :)
A mai történések lezárásaként mindenképpen írok arról, hogy hogyan próbálok asszimilálódni a helyi viszonyokhoz. Gondoltam, ha már sosem nézhetek ki kínainak, legalább tegyek úgy, mintha az lennék. :) Ez most abban nyilvánul meg, hogy gondoltam egy merészet és az irodából helyi tömegközlekedéssel jöttem haza már két napja. Na ez azért élmény. Mondjuk nem magamtól kísérleteztem ki a buszjáratot, hanem egy angol kolléga is azzal jár, aki mellesleg beszél kínaiul. Először vele mentem, két napja viszont már egyedül.
A buszmegállók elég fapadosok. Kinézetre jók, de mintha nem lennének befejezve. Pl. nincs megállót jelző tábla, nincsenek székek se. Az, hogy integetni kell a busznak, hogy megálljon és felszállhass, nem újdonság Finnország után. Hanem ami utána következik! :)
Itt van az utazási útmutató:
- felszállsz (a középső ajtón)
- veszel egy jegyet a kalauz lánynál (2 RMB)
- megrökönyödsz, hogy milyen redva a busz
- nem csak te rökönyödsz meg, hanem az utasok is, hogy egy álkínai felszállt
- a fürkésző tekintetek tüzében ülőhelyet keresel
- úgysem találsz ülőhelyet, mert vagy nincs, vagy mindenki a kettős ülés kívülső részén ül és vagy nem akarod magad bepréselni, vagy nem tudod elmagyarázni, hogy menjen beljebb, hogy leülhess, vagy el tudod magyarázni, de nem érti.
- lehet, hogy találsz helyet, mert a kalauzlány átadja az övét (mármint az ő helyét, és nem az övét. :) Jaj...). Ne áruld a jegyet helyette!
- rájössz, hogy mégsem redva a busz, csak a rücskös fémpadló teszi olyan érzéssé. Bármennyire mossák, úgyis koszos marad...
- kezded élvezni az utazást, főleg, hogy légkondi (!) is van a buszban
- hallgatod, ahogy a kalauzlány bemondja hogy milyen megálló jön (gondolom én)
- nem kezdesz el telefonálni, mert a folyamatos dudálástól úgysem hallasz semmit
- kapaszkodsz és figyeled a forgalmat, hogy mikor ütköztök valamivel
- nézed, hogy hol kell leszállni. Ha szerencséd van és nem nagyon párás a levegő, akkor megfelelő távolságba ellátni ahhoz, hogy reagáni tudj
- keresed a jelzőgombot
- realizálod, hogy azt lefelejtették a buszról
- vagy ráutaló magatartást tanúsítasz, vagy kínaiul a kalauzlány és/vagy a buszvezető tudtára adod, hogy le akarsz szállni
- leszállsz, de úgy, hogy egyszerre négy irányba figyelsz, hogy még véletlenül se kerülj egy biciklis, vagy egy motoros útjába.
Gratulálok. Megérkeztél a célállomásra, kár hogy innen még viszonylag messze laksz és nem ismersz más buszjáratot. Fogj egy taxit! :)
Oriental xPress - Adunk a megjelenésére

0 Comments:
Post a Comment
Subscribe to Post Comments [Atom]
<< Home