Ügyintézés

A pandás kalandok után kevésbé kellemes kalandok történtek. El kellett ugyanis intéznünk pár ügyet. Az ügyintézés pedig nem egy vidám dolog, főleg, ha olyan nyelven kell csinálni, amit nem beszélsz, de még csak a betűket sem ismered fel.

Legelőször is a babucik beiratkoztak bölcsibe. Ennek az intézése elég kalandos volt. A bölcsi nemzetközi, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a babucikat is belértve ketten vannak külföldiek, a többi kínai gyerek. :)) Végül is ez nem nagy tragédia, mert hát angolul sem beszélnek, úgyhogy legfeljebb előbb megtanulnak kínaiul, mint angolul. Az meg nem baj. Viszont a (babucik szóhasználatával élve) "bölcsi nénik" közül csak egy-kettő beszél angolul, ami az ügyintézést nagyban megnehezítette.
Ahhoz, hogy beiratkozhassanak, először orvosi vizsgálatokat kellet végezni, ami rendben is lenne, kivétel a mellkas röntgen. Majd biztos két éves gyereknek csináltatunk ok nélkül mellkas röntgent. Nagy nehezen erről sikerült lebeszélni őket. Utána ugye fizetni kellett (volna) az éves díjat, ami elég nagy összeg volt ahhoz, hogy kp-ban fizessük.
Persze, hogy nem lehetett kártyával fizetni... Úgyhogy a következő kihívás a kp beszerzése volt. Sohasem gondoltam volna, hogy a bankszámlán lévő pénz cash-be való konvertálása pár százezres nagyságrendű összeg esetén nehéz feladatot jelent, ami kb. egy hetet vesz igénybe.
Mivel még viszonylag nem régen voltunk kint, ezért a kínai bankszámlánkon nem volt ennyi összeg. Ha átutaltam volna a magyar banktól, az kb. 4-5 nap + be kellett volna menni a bankba és el kellett volna magyarázni, hogy az USD-t konvertálják át RMB-re és adják oda. Gondoltam lesz ennél egyszerűbb mód is. Tévedtem...
Nagy rutinnal átállítottam a magyar kártyám készpénzfelvételi limitjét, aztán jöttem a helyi ATM-hez. Na akkor jöttek a nagy megelepetések:

1) Egyszerre csak 2500 RMB-t tudsz kivenni (kb. 65 eFt)
2) Egy kártyát egy nap csak 2-3-szor tudsz használni egy nap

Szóval nem elég, hogy több napba telt mire kivettük a pénzt, de még rohadt sokba is került ugye, mert minden egyes kivételnél a magyar bank felszámolja a külföldi kivét díját. Persze, a legnagyobb címlet a 100 RMB, úgyhogy ráadásul még jó nagy köteg pénzzel kellett mászkálnunk.

Ezek után levontam a konklúziót, hogy miért is szárnyal a kínai gazdaság: mivel nem tudsz hozzájutni a pénzedhez, ezért sok a megtakarítás, amit aztán a bankok forgathatnak.

A következő intézni valóm a számítógép volt. Korábban írtam, hogy rendeltem gépet online a DELL-től. Mivel szeptember közepéig nem történt semmi, elkezdtem érdeklődni, hogy mi van.
Kiderült, hogy extra inkompetens ügyintézőt sikerült kifognom. Azt mondta, hogy azért nem haladt az ügy, mert nem konfirmáltam a kérdéseiket. Egy perccel azután, hogy elküldte ezt a választ, valahogy eszébe jutott, hogy el kellene küldeni a kérdéseket is, amire válaszolnom kellett volna... Gondolom erre ők is rájöttek, hogy ez így nem jó, úgyhogy valahogy egy másik ügyintéző kattant az ügyemre. Persze a helyzet nem javult, csak tovább romlott. Az American Express kártyámmal fizettem, viszont biztonsági okokból nekem konfirmálni kell, hogy tényleg én használom a kártyát arra, amire kell. Ez jó dolog, viszont nekem ezt nem a Dell-nek kell konfirmálni, hogy az American Express Hong Kong-nak, hogy engedélyezzék a tranzakciót.
Kiderült, hogy ők erről nem tudnak, úgyhogy 1 héten keresztül tartó próbálkozások és a magyar kártyakibocsátó és Hong Kong közti konferencia hívásokkal sikerült a tranzakciót végrehajtani, úgyhogy semmi akadálya nem volt annak, hogy menjen az ügy tovább. Gondoltam én...
Mivel az ügy húzódott, én meg Finnországba mentem, ezért előtte megírtam angolul jól beszélő, mindent egyszerre megértő és aszerint cselekvő ügyintézőt, hogy ugyan már, ha szállítani akarnak, akkor hívják az Évit, mert én Európában fogok tartózkodni.
Persze, hogy finn idő szerint hétfő hajnali 5-kor csörög a telefonom és jelentkezik a Dell, hogy mikor vagyunk otthon, mert vinnék a gépet.
Természetesen szarul beszéltek angolul, úgyhogy kérdezték, hogy beszélek a kínaiul. Mondtam, hogy nem, erre ők kérdezték, hogy nem tudok-e valakit keríteni, aki beszél. Na, ez kivágta a biztosítékot és elküldtem őket az anyjukba: "Honnan szerezzek Finnországban hajnali 5-kör kínaiul beszélő embert. Különben is megadtam egy másik számot. Különben is egy vezető világcég vagytok, úgyhogy szerezzetek angolul beszélő embert. Oldjátok meg!" És leraktam.
Persze tudtam, hogy nem fog sikerülni, úgyhogy írtam szeretett ügyintézőnek, hogy ez mi a franc volt, mikor világosan válaszolt, hogy megértette, hogy nem leszek Kínában és másik számot adtam meg. Meg azt is megírtam, hogy ekkor, meg ekkor vihetik a gépet, az Évi átveszi. Erre visszaírt, hogy a feleség nem veheti át, csak én. Mivel az előző telefon miatt már amúgy is jó hangulatban voltam, ez már bátorság volt a részéről. Úgyhogy egy kicsit szigorúan kérdőre vontam, hogy ezt korábban is mondhatta volna, mikor megtudta, hogy nem leszek otthon. És vagy kedden ott lesz a számítógép, vagy szombat délután 5-kor kihozzák, mert akkor már otthon leszek. És adjon egy számot, ahol reklamálni lehet.
A történet vége: kedden megjött a számítógép.

Oriental xPress - Adunk a megjelenésére