Micsoda hét!

Ismét elég sokminden történt az elmúlt napokban. Sajnos nem csak jó és érdekes dolgok.
Mielőtt belekezdenék: nem tudom, hogy hogyan néznek ki a legutolsó bejegyzéseim, mert innen nem érem el a blogspot.com-ot. Olvastam, hogy azt akarják itt, hogy minden blogger regisztrálja magát névvel és címmel. Gondolom az, hogy nem tudom megnézni a blogomat, az már ennek az előszele. Szerkeszteni tudom, mert valószínűleg még nem jöttek rá, hogy a szerkesztés és publikálás nem a blogspot.com címen törénik. De lehet, hogy ők is olvassák ezt és legközelebb már editálni sem tudok. :)
Na szóval, a rossz hírek.
A Rékucinak sikerült eltörnie a kezét. Este ki akart mászni a kiságyból, leesett és eltört a keze. Szerencsére nincs nagy baj, de azért eléggé pánikban voltunk, hogy most hova is menjünk, mert azért az itteni kórházakban azért nem bízunk. Még jó hogy van ilyen SOS szolgáltatás és ők mondták, hogy hova menjünk. A kórház maga elég korrektül nézett ki, de azért történtek furcsa dolgok.
Nem ám úgy van, hogy csak odamész és ellátnak. Először be kellett regisztrálni és a regisztrációs díjat megfizetni. Utána megnézték a kezét és röntgent rendeltek. Azt is előbb ki kellett fizetni és csak utána történt a röntgen. Gondolom ez élet-halál kérdésben nem így van... Remélem...
A röntgenes doki persze a helyzet magaslatán állt. Elsőre sikerült olyan részről képeket csinálni, aminek semmi baja nem volt. Nem tudom hogyan lehet elnézni egy törött, eldformálódott részt, de neki sikerült. Aztán meg, bár kb. 2 méterre volt, de az ólomköpenyt sem akarták ráadni a Rékucira. Jó lenne azért gondolkodni is...
Ja, a legjobb, hogy az elcseszett röntgen után az újért is fizettetni akartak. Szép, de sikertelen próbálkozás. Valahogy itt az embereknek érzékük van ahhoz, hogy a megfelelő helyen és időben a megfelelő dolgokat mondják. Szóval udvariasnak nem mondható módon elhárítottuk a kérésüket.
A röntgen után jött a gipszelés, amit úgy akartak csinálni, hogy a csontot nem akarták helyretenni. Persze megint beszóltunk. Közben azért én a nemzetközi SOS szervíznél vmi dokival telefonos kapcsolatban voltam és néha átadtam a telcsit az ittenieknek, hogy vmi szakértővel is beszéljenek, tanuljanak és normálisan lássák el a Rékucit...
Gondolhatjátok, hogy ezek után marhára bíztunk benne, hogy minden OK és szintén az SOS-nél kerítettek valami hong-kongi kéz szakértőt, akinek átküldtem a röntgen képeket és szakértett. Pár napig úgy volt, menni kell Hong-Kongba, de szerencsére mindent rendben talált. Hála nekünk...
Szintén ugyanazon a héten történt, hogy megtörtént az első balesetem a taxival. :) Nem volt vészes azért. Elég lassan vezetett a faszi, csak közben mindenfele nézett csak előre nem. Gondolom a nőket nézte vagy ilyesmi... Mivel dugó volt, ezért egy teherautó megállt előttünk. Elég messze volt, viszont egyre közeledett, faszikánk meg biztos valami jó nőt láthatott, mert még mindig nem előre nézett. Mikor már láttam, hogy ebből baj lesz és szólni akartam, akkor éppen ő is úgy gondolta, hogy most már ideje előre tekinteni. Pánik, fékezés és a kormány elrántása után sem sikerült kivédeni az ütközést. Nem is igazán ütközés volt, hanem becsúszott a teherautó alá. Nem volt vészes, plusz még hátul is ültem. Szegény faszi teljesen maga alatt volt. Gondolom én sem javítottam a helyzetén, hogy kb. 2 mp-el az esemény után nyújtottam neki az addigi szánalmas viteldíjat (kb. 120 Ft), jelezve, hogy én lelépek és itt van egy kis pénz az autó javítására. :) De nem fogadta el...
Szóval az a hét király volt, legközelebb vidámabb dolgokat írok.

Oriental xPress - Adunk a megjelenésére