Boldog új disznó évet!

Február közepén beköszöntött a kínai újév. A kínai újévnek az egyik (különös) sajátossága az, hogy mindig máskor van, most éppen február közepén. Ennek az az oka, hogy itt valami hold naptárat használnak. Vagyis nem használnak, mert természetesen a jó öreg Gergely naptár van itt is hivatalosan használatban, de erre az egy ünnepre, a holdnaptárat használják. Mondtam, hogy bonyolítanak mindent. A bonyolultságot legjobban úgy tudom érzékeltetni, hogy azoknak a kínaiaknak, akikkel eddig beszéltem ez ügyben, fingjuk nem volt arról, hogy hogyan is kell kiszámolni az új évet ezzel a naptárral, úgyhogy december végéig, január elejéig, amikor közzéteszik, hogy mikor van a kínai újév, senki nem tudta megmondani, hogy idén mikor is lesz. Nem is értem, hogy itt hogyan tudnak ötéves terveket készíteni. Na mindegy. A lényeg, hogy ez itt a legnagyobb ünnep, kb. akkora szerepe van errefelé, mint nálunk a karácsonynak.

Már egy-két hónappal előtte erre készül mindenki. Azért nem előbb, mivel az említett okok miatt senki sem tudja, hogy mikor lesz. :) Ez a készülődés abban nyilvánul meg, hogy a boltokat teljesen átrendezik és a felhozatalt az ilyenkor szokásos áruknak rendelik alá, illetve valamilyen állat képével díszített giccses árukba botlasz lépten-nyomon, attól függően, hogy melyik csillagjegy (állatjegy) lesz az újévben. Idén a disznó éve van, úgyhogy disznókkal van tele a város.

A másik gyanús jel, hogy nemsokára kínai újév lesz, ha minden utcasarkon toronyban állnak a tüzijátékok, rakéták és más hasonló kellékek.

A harmadik, hogy egy csomó érdekes kaját lehet kapni. Ilyen például ismert állatok (malac, csirke, stb.) füstölve, laposan való árulása. Azért lapos, mert valószínűleg csak a bőre az, amit megfüstöltek és eladnak. Mi ezeket pl. malacálarcnak vagy matricaállatoknak hívjuk. Nem tudom elképzelni, hogy mit csinálnak velük.

Van itt egy olyan régi szokás is, hogy az ünnepek végén (ami két hétig tart), kakast adnak ajándékba a rokonoknak. Ezt a szokást még néhányan ma is gyakorolják. Sajnos... Ugyanis az ünnepek előtti héttől kezdve, néha még a mai napig is, kakasszóra kelünk fel. Valaki(k) az erkélyen kakast tartanak. Nem voltunk idegesek. Azt még nem írtam, de egy erkélyen két apró kutyát is tartottak, akik este állandóan veszekedtek és idegesítőek voltak. Ezeket a kutyákat szerintünk nem társasági célból tartották, ugyanis mindig az erkélyen voltak, nem sétáltatták őket. Az újév beköszöntével el is tűntek, gondolom ünnepi vacsora lett belőlük.

Az ünnepeket (amiből 1 hét munkaszünet :) ) Chengduban töltöttük, nem mentünk sehova. Meg is bántuk. Az első (fő) estén rendeztek valami összeröffenést (csak stílusosan), amin mi is részt vettünk. Busszal elvittek valami vidéki helyre, ettünk-ittunk-tüzijátékot néztünk, aztán hazamentünk aludni. Vagyis aludtunk volna, ha nem lett volna kb. éjjeli 4-ig tüzijáték. És ez mindennap így ment. Este héttől éjjel kettőig, két héten keresztül. Olyan, mintha egy háború kellős közepébe csöppentünk volna... Szóval éjjel nem tudsz aludni a tüzijátéktól, reggel pedig a kakas ébreszt fel. Kicsit frusztrált lesz az ember egy idő után és elkezdi utálni az újévet annak ellenére, hogy egy hétig nem kell dolgozni. A tanulság az, hogy ilyenkor tényleg el kell húzni az országból és csak akkor visszajönni, ha a háborúnak vége.

Itt van pár kép az említett összeröffenésről.

Itt volt az összeröffenés


Matricabárány készül. Nem is volt rajta sok hús, ami meg hús volt, az is tele volt csontszilánkokkal. Ja, ázsiai szokás szerint nem késsel filézik a húst, hanem bárddal. Valahogy azt gondolják, hogy a csont melletti hús puhább. De ezért miért kell a bárddal szétcseszni az egészet? Ezt sem fogom soha megérteni, asszem.


A kínai vidék



Oriental xPress - Adunk a megjelenésére