Kínai kalandok: Hurrá nyaralunk!

Decemberben elindultunk két és fél hetes nyaralásunkra. A terv szerint előszőr Szingapúrban töltöttünk pár napot, majd Malajziába mentünk. Végül visszafele még pár nap Szingapúr, majd Chengdu. Mivel elég sokminden történt, ezért jó sok részben fogok írni megint.

Szóval Szingapúr. Azt állapítottuk meg, hogy Szingapúr a legjobb hely, ahol idáig valaha voltunk. Ha tömören kellene összefoglalni, akkor azt mondanám, hogy trópusi Anglia. Fordított közlekedés, régi és modern épületek, mindenki beszél angolul, van minden, amit csak venni akarsz, jól meg van szervezve az egész, működik minden. És még tiszta is. Ja, és drága is. Látszik, hogy jó itt élni. Röviden ennyi, de most azért kifejtem az ottlétünket bővebben is, mert azért voltak kisebb szívások is. Az első, amire amennyire lehetett felkészültünk, az a meleg volt. Persze az nem baj, csak tekintve, hogy Chengduban 8 fok volt, itt meg 32, továbbá hogy a repülőn nem igazán lehet átöltözni, illetve a 30 kiló cucc mozgatása két gyerekkel egy időben már önmagában is izzasztó dolog, így el lehet képzelni, hogy mennyire leizzadtunk, amikor megérkeztünk. Mindegy, a fő, hogy itt vagyunk a hotelben. Itt Szingapúrban egyébként van kínai, indiai és arab negyed, amiből kiderül, hogy itt milyen népek laknak. Sose tudni alapon, mi az arab negyedben foglaltuk a szállodát. Gondoltuk, ha robbantani akar valaki, akkor itt vagyunk a legnagyobb biztonságban. :) Azt persze senki nem mondta, hogy az egy mecset mellett van, ahol ugyebár napi háromszor hívják imára az embert. A dolog nem zavarna, ha a kornyikálás nem a 10 000 wattos hangszórókból jönne, nem lenne hamis és nem reggel 5-kor lenne az első koncert. Szóval ezt beszívtuk. Ez van. A jó hotelt úgyis Malajziára tartogatjuk. A hotellel a másik szívás az volt, hogy meghirdették, hogy van internet a szobában, de rejtélyes módon elromlott és nem sikerült három nap alatt kijavítani a hibát. Vagyis részben sikerült, mert az internet-sarokban, a recepció mellett valahogy működött... Mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.
Másnap elkezdtük felfedezni a várost. Vagy országot? Szóval a városállamot. Általában taxival mentünk ide-oda és már az elején feltűnt, hogy a kínaiaknak a vérükben van az, hogy marhára nem tudnak vezetni. Minden kínai taxis úgy vezetett, mint egy tanulóvezető, akit már 5-ször meghúztak a vizsgán. Na mindegy. Legalább a szabályokat betartották, úgyhogy itt nem voltunk közvetlen életveszélyben.

Első nap az állatkertbe mentünk. Erről nem akarok bővebben írni, mert nincs mit. Természetesen szép és jó volt, de hát máshol is van szép és jó állatkert. Ami különleges volt: felültünk az elefántra, láttunk szabadon, fán kajáló orángutánokat, szabadon ücsörgélő pelikánokat, szabadon ugráló kengurukat. Ja, és szabadon járkáló, a szemetesben guberáló majmokat... Az állatkert maga rohadt nagy területen volt, kár hogy nem lehetett elefántot bérelni, hogy körbejárjuk. :) A babuciknak azért ez jó nagy élmény volt. Van itt egyébként "night safari" is, de azt kihagytuk. Inkább hallgattuk a vallásos slágereket eredeti arab tolmácsolásban... Kár, hogy így volt. Elfelejtettük ugyanis azt, hogy ha elmulasztottuk volna a koncertet, akkor másnap reggel megismétlik...

És tényleg... Másnap, az ébresztő után elmentünk Sentosa szigetre, ami kimondottan a turistáknak való. Több módon is oda lehet jutni, mi a legegzotikusabb formát választottuk. Ez azt jelenti, hogy libegővel a tenger felett behatolsz a szigetre. Ezt sem fejtem ki bővebben, mert egy kicsit lejjebb lesznek képek. Mit is lehetett itt csinálni? Egy függőhídon átgyalogoltunk az ázsiai kontinens legdélebbi pontjára, fényképezkedtünk delfinnel, óceánparkban voltunk, felmentünk egy kilátóba, meg nyári boboztunk (télen :) ). Inkább nézzétek a képeket. Folyt. köv.

Gondolom mindenki tudja, hogy mi ez és miért van itt... (nem saját kép)