Tím bilding II.

Remélhetőleg mindenki megemésztette az előző történetet. :) Akkor lássuk a folytatást.

Másnap elhajókáztunk Yangshuo nevű kis városba, bár szerintem kínai lépték szerint az inkább egy tanyának számít. De mielőtt a magáról a helyről írnék, a hajóútról is ejtek pár szót.

Azt kell tudni, hogy az út nagyon híres a turisták körében, ugyanis gyönyörű tájakon megy a hajó. Kb. olyan a táj, mintha a riói cukorsüveget látná az ember, csak legalább százezer darab van belőle. Még Bill Clinton is megtette ezt az utat. Persze megint nem Kína lenne, ha nem lenne valami érdekesség. Gondolom már sokaknak volt dolga főleg dél-európai és afrikai helyeken az árusokkal, akiket nem lehet lerázni és a leglehetetlenebb módokon próbáltak az utolsó pillanatig rásózni valami szart az emberre. Na, szerintem azt az élményt itt be lehet szorozni hárommal. Embereink a következő módon jártak el:

Bambuszból készült, középkori tutajon álltak lesben az emberre. Mikor jött a hajó, akkor gyorsan odaeveztek a hajó oldalához és rögzítették a tutajukat, szóval kvázi potyautasok lettek. Mikor biztonságban érezték magukat, akkor legkülönfélébb hülyeségeket szedték elő és a zárt üvegfalon keresztül próbálták eladni a cuccost. Szerintem a módszert tanítani kellene az egyetemeken. A tárgy címe valami ilyen lehetne: a sikertelen eladás művészete. Nem elég, hogy inkább azon röhög az ember, hogy szürreális módon úgy tűnik, mintha a vízen lebegve követnék a hajót, mint David Copperfield, nem elég, hogy teljesen használhatatlan cuccokat adnak el, nem elég, hogy 50 Ft-ért teszik mindezt, nem, nem, nekik ezt az üvegfalon keresztül kell csinálni. Ezzel végképp bebiztosítják, hogy az ember ne vegyen semmit, mert ugye ki az, aki használhatatlan cuccot venne úgy, hogy még ki is gyalogol érte a hajó farába, ahol esetleg az üzlet megköttethet. Na mindegy, a lényeg, hogy kitartóak. Meg az, hogy a táj szép.

Végre aztán megérkeztünk Yangshuo-ba. Ott elég könnyű volt megtalálni a szállást, ugyanis csak egyetlen valamire való hotel van csak. Az is csak 4*-os. Tekintve, hogy nyugati ember Kínában jobb, ha nem megy 3*-os szállodába, ez elég szűkös kínálat. Főleg, hogy sok a turista. Ezzel a szállodával volt kénytelen beérni Clinton, Nixon, Carter, id. Bush és egyéb más fontos ember. Persze nem akarom fikázni a szállodát, mert tényleg jó volt. Olyan érzésem volt itt, mintha Tibetben lennék. Még sosem voltam ott, de kb. ilyennek képzelem. Lehet, hogy ott voltunk?

Este aztán megnéztünk valami előadást. Azt kell tudni arról, hogy szabadtéri, természetes színpad van, ami azt jelenti, hogy a víz és a hegyek alkotják a színpadot. Plusz érdekesség még, hogy valami híres kínai rendező, (akinek most nem jut eszembe a neve) tervezte meg az előadást. Az előadás meglepően jó volt, teljesen élveztem. Nem gondoltam volna, hogy élvezni fogom, az itteni operából kiindulva. De ez tényleg jó volt. A zavaró dolog a nézők mentalitása volt. Olyan érzésem volt, mint amikor otthoni pályán vesztésre áll a fradi és az emberek 10 perccel a meccs vége előtt elindulnak, hogy legalább a buszt elérjék. Hát itt is valami ilyesmi történt, egy-két perccel a vége előtt felálltak és elhúztak. Mi meg csak néztünk, hogy milyen bunkók, meg sem tapsolják az előadást...

Másnap aztán elindultunk hazafelé, de a reptérre menet még betértünk ebédelni. Semmi egzotikusat nem rendeltünk, pedig akár kígyófejes alkoholt is ihattunk volna (lásd képek).

Szóval ez volt a tím bildingünk, remélhetőleg ti is élveztétek. :) Pár kép megint:

Árus in action...



Táj



Szerintem mégis Tibetben voltunk... (Yangshuo)




Este




így kell elképzelni az előadást

Cheers!

Oriental xPress - Adunk a megjelenésére