Hurrá nyaralunk! - II.

Na szóval, ott hagytam abba, hogy Sentosa szigetén voltunk Szingapúrban. Az utolsó nap pedig elmentünk egy városnéző túrára. Az érdekesség az volt, hogy a túra egy vietnámi háború idejéből való, kiszuperált kétéltűvel történik. A városnézés tehát szárazon és vízen történik. Megint teszek inkább ide pár képet, minthogy inkább írjak.

Éjjel, miközben fél órát taxira vártunk...


Ezzel a szörnyeteggel mentünk várost nézni


A víz felől közelítve így néz ki...


...meg így (azt hiszem, ez az operaház)


A vizet okádó, sellőtestű oroszlán. Vagy oroszlánfejű sellő. Ezt nem tudom, hogyan sikerült összehozni. Biztos ez volt az első próbálkozás az itteni népek közti kompromisszum-keresésre és ez jött ki belőle. Még jó, hogy nem ragadtak le itt...


Így néz ki egy bevásárló központ


Szingapúr egyébként a legek országa. Itt van a legnagyobb kikötő, a pénzügyi központja már lekörözte a tokióit, meg még van egy pár leg, ami most hirtelen nem jut eszembe. Ja, a világ legjobb reptere is itt van. Bár ezt Hong Kong is mondja magáról. Tényleg, a reptér úgy néz ki, mint ha egy szállodában lennél. Van uszoda, fitness terem, minden ami kell. Még aranyhalas tóval felszerelt mini park is van benne, élő növényekkel (pálmafák, orchideák, stb.), kis híddal, padokkal, ahogy az kell.

Ja, meg lehet, hogy itt a legtöbb a világon az egy főre jutó légkondi. :) (nem saját kép)


Ezek itt hűtenek ezerrel. Ha nem kint vagy, akkor pulóverben kell járkálni, különben megfagysz. Egy plázában még szánkózni, meg síelni is lehet. Megoldották... Úgy látszik, hogy tényleg nem tudják hovatenni a pénzüket.

Az egyedüli probléma (a mecseten kívül) talán az volt, hogy a taxira a bevásárlóközpontoknál elég sokat kellett várni...

Három nap után aztán pakoltunk és indultunk Malajziába. A végére persze még van egy történet. Ha szállodába megyünk, akkor mindig két, egybenyíló szobát foglalunk. Ez most is így történt. A babucik mivel mindig ki akarják nyitni az ajtót, ezért mindig bereteszeljük. Mint ahogy most is. Indulás előtt felszóltak a recepcióról, hogy az egyik szobát nem tudjuk-e átadni, mert előbb jött a vendég. No problem. Ahogy kell, kipakoltuk a szobát és becsuktuk a két szoba közti ajtót, amit persze csak abból a szobából lehetett újra kinyitni, amit elhagytunk. A gond csak az volt, hogy elfelejtettük a reteszt levenni... Nem volt ciki, hogy walkie-talkies emberek nyüzsögtek a szobánál és egész betörő készletet hozzattak, hogy végre a másik vendég bejusson a szobába. Úgyhogy, amennyire egy szomszédos szobából lehet, észrevétlenül leléptünk... :)))
Nem tudom, hogy meddig próbálkoztak, de másfél hét után, amikor visszamentük, már megoldották a problémát. :))

Legközelebb már rátérek a malajziai kalandjainkra.


Oriental xPress - Adunk a megjelenésére