Lovaglás

Folytatom a történések sorát. Az előző bejegyzésre is reagált a hálás közönség és még ráadásul nyomást is gyakorolt rám, hogy mindenképpen írjak augusztus vége előtt. ;)

Nem tudom, hogy említettem-e már, de itt nem igazán lehet sok mindent csinálni azon kívül, hogy az ember elmegy étterembe. Ugye nem az a gyerekbarát hely Kína, minden héten meg nem lehet jó helyekre utazni, úgyhogy marad az étterem. Ezért meg is ö/őrültünk, hogy felfedeztünk egy klassznak tűnő szabadidős tevékenységet: a lovaglást. Ezt, legyen kicsi, vagy nagy, mindenki élvezi. Voltunk is párszor és tök jó volt az egész. De persze nem Kína lenne, ha nem cseszték volna el ezt az örömünket is.

Még olyan október környékén történt. Szokás szerint mentünk vasárnap lovagolni. Mivel szép volt az idő, ezért elég sokan voltak. Mikor beöltöztünk, mondták, hogy adjuk oda a cuccunkat megőrzésre, mert sokan vannak és kint nem lenne biztonságban, majd ők vigyáznak rá. Bár addig mindig kivittük a cuccot, most először beláttuk, hogy ez jobb megoldásnak tűnik.

Lovaglásnak vége, már ülnénk az autóba, hogy elhúzzunk a másik szabadidős tevékenységet űzni (étterem), mikor mondtam Évinek, hogy nézze már meg, meg van-e minden cucc a táskában. Na akkor aztán volt döbbenet. Úgy megőrizték a dolgainkat, hogy az összes pénz eltűnt a pénztárcából. Mivel éppen a lovaglás előtt vettünk ki moneyt, ezért ráadásul nem is kis összegről volt szó. Persze ezek azt hiszik, hogy a laowai-oknak (külföldi) a bőrük alatt is pénz van és észre sem veszik, ha véletlenül hiányzik a pénztárcájukból pár ezer himbilimbi. Hát rosszul hiszik. Nem tudom, hogy miért gondolják, hogy a laowai-ok ilyen ostobák...

Na szóval, elkezdtünk kicsit ordibáni, hogy mit képzelnek és azonnal adják vissza a pénzt, persze ők mindent tagadtak. Persze a bankautomata által adott bizonylatot nem lopták ki, így az alapján bizonygattuk, hogy márpedig ennyi összeget kérünk vissza. A sofőr is minket igazolt, hogy tényleg voltunk a bankban előtte pénzt kivenni. Ment a huzavona egy darabig, amikor mondták, hogy visszaadják a pénzt, ha valami papírt aláírunk. Mivel még mindig nem voltunk olyan ostobák, hogy csak úgy mindenféle papírt aláírjunk, ezért hívtuk a kínai tanár barátunkat, hogy jöjjön tolmácsolni. Mire ideért, már azt a történetet adták elő, hogy nem is volt nálunk semmiféle pénz, csak leakarjuk őket nyúlni. Persze, az összes laowai ilyen, és főleg Kínában meg is merik kockáztatni, hogy lecsukják őket. Szóval egy kicsit kezdtünk idegesek lenni és anyázni.

Mivel sehova nem vezetett a 2-3 órás "tárgyalás", ezért odáig fajult az ügy, hogy kihívtuk a rendőrséget. Ki is jöttek és "szakszerűen" elkezdtek nyomozni. Annyira meggyőzően csinálták, hogy már kezdtünk beletörődni, hogy bebukjuk az összeget. Főleg, mikor mondták, hogy akár a bíróságra is vihetjük az ügyet. Képzelem, mennyi esélyünk lett volna...

A vége az lett, hogy mindannyian mentünk az örsre jegyzőkönyvet felvenni. Egyre jobban éreztem, hogy tényleg bebuktuk az összeget, miközben a biztos urak arról biztosítottak, hogy nyugodjak meg, intézik az ügyet. A meglepő az volt, hogy valamennyire beszélt angolul a rendőr. Hmm, lehet, hogy a lovardához csak külföldiek hívják ki a rendőrséget, ezért már alapból angolul beszélő rendőrt küldenek?

Megérkeztünk a rendőrségre. Azt hittük, hogy valami autómosóhoz jöttünk, kerestük, hogy hol van a rendőrség. Aztán mikor megláttuk az egyenruhásokat, akkor tudtuk, hogy az autómosó tulajdonképpen a rendőrség.

Két külön szobában helyeztek el minket a rablóbandával és velem kezdték a "kihallgatást". El kellett mesélnem a verziómat és a végén az ujjlenyomatommal aláírni. Valószínűleg bekerültem a nyilvántartásba. :) Egyébként a rendőr bácsi teljesen korrekt volt. Aztán mikor velem végzett, ment kihallgatni a kínaiakat. A kihallgatásuk alatt járkáltunk egy kicsit az autómosóban, akkor láttunk egy zárkát. Volt is benne valaki, aki éppen megbánást tanúsított. Na, oda azért nem szívesen kerülnék...

Fél óra múlva aztán jött a rendőr, hogy meggyőzték a menedzsert, hogy fizesse vissza a pénzt. Csak még kicsit várni kell, mert momentán nincs nála ennyi és meg kell szereznie az összeget. Ja, és odajött hozzánk a menedzser bocsánatot kérni és hangsúlyozta, hogy az, hogy visszafizeti a pénzt, nem azt jelenti, hogy ő lopta el. Hát marhára meghatódtunk... Nem tudom hogyan győzték meg, nem láttunk semmi kék-zöld foltot rajta.

Míg a pénzt szedték össze, addig beszélgettem a rendőrrel. Jó szürreális élmény volt. Meg tudtam, hogy már hányadik órája szolgál, mennyit keres, hány gyereke van, hol vett lakást és az mekkora. Még azt is megbeszéltük, hogy tőzsdézünk. Teljesen jó fej volt.

Aztán mikor végül összeszedték a pénzt, akkor nem úgy volt ám, hogy odavitték a rendőrségre és hivatalosan lezárták az ügyet. El kellett mennünk a menedzserrel egy helyre, ahol odaadta a pénzt. Persze a rendőrség nem jött velünk, úgy tűnik itt megbíznak a tolvajokban.

Szóval elég érdekesen kezelték az ügyeket, de végül visszakaptuk a pénzt.

Hát ez volt...

Oriental xPress - Adunk a megjelenésére